TB szakmai jegyzetek

Betegszabadság.

 

A betegszabadság intézményét 1992. január 1-től vezették be. A betegszabadságra vonatkozó szabályokat, tekintettel arra, hogy a fizetett szabadság sajátos formája, a Munka Törvénykönyve tartalmazza. Betegszabadságra az MT hatálya alá tartozó munkavállalók jogosultak. A törvényt alkalmazni kell a közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban álló személyekre is.

 

Ennek megfelelően nem jogosult betegszabadságra:

  • bedolgozó,
  • egyéni vállalkozó,
  • segítő családtag,
  • társas vállalkozás tagja (kivéve ha munkaviszony keretében végzi a munkát),
  • megbízás alapján munkát végző személy,
  • szakmunkás tanuló,
  • munkaviszony megszűnése után keresőképtelenné vált személy.

A betegszabadság a munkavállalót kizárólag a saját betegsége miatti keresőképtelensége idejére megillető szabadság. Akkor illeti meg, ha betegsége miatt nem tudja munkáját ellátni, illetve ha fekvőbeteg-gyógyintézetben betegségének megállapítása vagy gyógykezelése miatt ápolják. A keresőképtelen állapotot a kezelőorvos igazolja.

 

Mivel a betegszabadság kizárólag a munkavállaló saját betegsége esetén jár, ebből következik, hogy első naptól táppénz jár:

  • gyermek ápolása miatti keresőképtelenség,
  • üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés miatt fennálló keresőképtelenség,
  • közegészségügyi okból eltiltás miatti keresőképtelenség esetén,
  • annak a biztosítottnak, aki szülése miatt munkáját nem tudja ellátni és terhességi gyermekágyi segélyre nem jogosult.

A betegszabadság munkanapokra jár, ezért annak kiadásánál a munkavállaló heti két pihenőnapját figyelmen kívül kell hagyni. Ha a betegszabadság időtartama alatt fizetett ünnep van, akkor a betegszabadságot kell elszámolni. Ha a munkavállalónak olyan a munkaidő beosztása, hogy heti két pihenőnapnál több illeti meg, a betegszabadság kiadásánál a hét minden napja munkanapnak számít, két pihenőnap kivételével.

 

Év közben megszűnő munkaviszony esetén a kifizetett betegszabadságot arányosítani és visszavonni, a keresőképtelenség hiányában ki nem vett betegszabadságot megváltani nem lehet.

 

Év közben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló részére keresőképtelensége esetén a belépéstől az év végéig arányosított betegszabadságot kell kiadni azzal, hogy figyelembe kell venni az év során igénybe vett betegszabadság napjait, tehát a betegszabadság ebben az esetben sem lehet több 15 munkanapnál.

 

A betegszabadság a nyugdíjas munkavállalót is megilleti, függetlenül attól, hogy táppénzre nem jogosult.

 

A betegszabadság időtartamára a munkavállalót díjazás illeti meg, amely a távolléti díj 80%-a. A távolléti díj után a biztosított egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett, így az a rendszeres jövedelmének része és a táppénz alapjába is beszámít.

 

A munkavállalót naptári évenként 15 munkanap betegszabadság illeti meg. A biztosított a táppénzre a betegszabadság kimerítését követően jogosult, azonban az igénybe nem vett betegszabadság a következő évre nem vihető át.

 

A betegszabadságot el kell határolni a táppénztől.

 

 A munkavállaló betegsége esetén a betegszabadság igénybevételére az egészségbiztosítási ellátás igénybevételét megelőzően kerül sor. A munkavállaló táppénzre legkorábban a betegszabadság lejártát követő naptól válik jogosulttá.

 

A betegszabadságra járó juttatást nem a társadalombiztosítás, hanem a dolgozó munkáltatója fizeti. A betegszabadság leteltét követően, ha a dolgozó újra megbetegszik, vagy a betegszabadság mértékén túl is beteg marad, akkor már az egészségbiztosítás által nyújtott pénzbeli ellátásra, táppénzre válik jogosulttá.

 

A táppénz folyósításának időtartama annak függvényében alakul, hogy a biztosított saját maga, vagy gyermeke betegsége miatt keresőképtelen, továbbá mennyi folyamatos biztosítási idővel rendelkezik, valamint hogy van-e táppénzelőzménye.

 

Ha a biztosított maga betegszik meg, a keresőképtelensége időtartamára, legfeljebb azonban 1 évig folyósítanak táppénzt, A biztosítási jogviszony megszűnését követően maximum 30 napon át jár táppénz. A táppénz naptári napra jár.

 

A folyamatos biztosítás tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak:

  • aki 18 éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy
  • iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

Táppénz. 43. §

 

Táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennállása alatt keresőképtelenné válik és a Tbj.-ben meghatározott mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.

 

Egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot, azok időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. E rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, ha a több biztosítási jogviszony ugyanannál a foglalkoztatónál áll fenn.

 

44. § Keresőképtelen:  

  • aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni,
  • aki terhessége, illetőleg szülése miatt nem tudja munkáját ellátni, és terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult,
  • az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét szoptatja,
  • a szülő, aki tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja és a gyermeket a saját háztartásában neveli,
  • aki fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban betegségének megállapítása vagy gyógykezelése miatt részesül,
  • akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható.

45. § A betegség okozta keresőképtelenség elbírálásánál az a foglalkozás, illetőleg az a munkakör az irányadó, amelyben a biztosított a keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően dolgozott.

 

A keresőképesség elbírálására az egészségügyi szolgáltató finanszírozási szerződésben nevesített orvosa és a keresőképesség elbírálására jogosító szerződést kötött orvos jogosult.

 

A keresőképtelenség a vizsgálatra jelentkezés időpontjától eltérően, legfeljebb öt napra visszamenőleg is igazolható.

 

Kivételesen indokolt esetben az orvos szakértői szerv a keresőképtelenséget a vizsgálatra jelentkezés időpontjától legfeljebb hat hónapra visszamenőleg is igazolhatja.

 

46. § Táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban:

  • a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt egy éven át,
  • egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetőleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig,
  • egyévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át,
  • háromévesnél idősebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettő, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át,
  • hatévesnél idősebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át.

A biztosított, ha részére külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni, és akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható, keresőképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követő naptól jogosult.

 

Az, aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőző egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat.

 

Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki:

  • tizennyolc éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy
  • iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik, és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

Ha a biztosított a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző egy éven belül már táppénzben részesült, ennek időtartamát az újabb keresőképtelenség alapján járó táppénz folyósításának időtartamába be kell számítani.

 

Nem számít előzménynek az az idő, amely alatt a biztosított:

  • egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása,
  • beteg gyermek ápolása,
  • közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt részesült táppénzben.

A biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás időtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje.

47. §  A táppénz minden naptári napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot is.

 

Nem jár táppénz:

  • a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amelyre a biztosított átlagkeresetre jogosult, illetőleg, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs, továbbá a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha az azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) a keresőképtelenség már nem áll fenn,
  • a keresőképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapja, illetve, ha a keresetét részben kapja meg, a részben megkapott kereset után,
  • a gyermekgondozási segély folyósításának az idejére, ide nem értve a segély mellett végzett munka alapján járó táppénzt,
  • az előzetes letartóztatás és a szabadságvesztés tartamára,
  • a saját jogú nyugdíj folyósításának időtartamára,
  • a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék folyósításának az idejére, ide nem értve a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék, illetve az átmeneti bányászjáradék mellett végzett munka alapján járó táppénzt.

A táppénz folyósítását meg kell szüntetni, ha a jogosult az elrendelt orvosi vizsgálaton elfogadható ok nélkül nem jelent meg, vagy a keresőképesség elbírálását külön jogszabályban foglaltak szerint ellenőrző (fő)orvos vizsgálatához nem járult hozzá. Az ellenőrző (fő)orvos - a kezelő orvos jelenlétében - a keresőképességet a jogosult tartózkodási helyén is ellenőrizheti. A táppénz folyósítását akkor is meg kell szüntetni, ha a táppénzre jogosult a keresőképességét elbíráló orvos utasításait nyilvánvalóan nem tartja be, illetőleg a gyógyulását tudatosan késlelteti.

 

48. § A táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem (a továbbiakban: jövedelem) naptári napi átlaga alapján kell megállapítani.

 

Ha a biztosított a megjelölt időtartam alatt nem rendelkezett legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlaga alapján kell megállapítani. A 180 naptári napi jövedelmet legfeljebb a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári év első napjáig lehet figyelembe venni, ha a biztosítási idő folyamatos. A biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás időtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje.  A folyamatos biztosítási idő megszakítása esetén a táppénz alapjaként a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehet figyelembe venni.

 

Ha a biztosított az  irányadó időszakban táppénzalapként meghatározott jövedelemmel nem rendelkezik, táppénzét a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér alapulvételével kell megállapítani, kivéve, ha a szerződés szerinti vagy a tényleges jövedelme a minimálbért nem éri el. Ez esetben a táppénz alapja a szerződés szerinti, ennek hiányában a tényleges jövedelem.

 

Ha a biztosítottnak azért nem volt figyelembe vehető jövedelme, mert táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesült, a táppénz naptári napi összegét a korábban folyósított ellátás alapját képező összeg figyelembevételével kell megállapítani, ha az a megállapított összegnél kedvezőbb.

 

A naptári év folyamán ismételten keresőképtelenné vált biztosított táppénzét a korábbi táppénzének az alapját képező kereset napi átlaga alapján kell megállapítani, ha

  • a korábbi keresőképtelensége is az újabb keresőképtelensége első napját magában foglaló naptári évben kezdődött, és
  • a korábbi táppénzét a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért jövedelem, illetve  a táppénzre jogosultság kezdő napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlaga állapították meg.

A táppénz alapjaként figyelembe vehető, a naptári napi átlagának kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg.

 

A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető jövedelem naptári napi átlagának hatvan százaléka, ennél rövidebb biztosítási idő esetében vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt ötven százaléka, azzal, hogy a táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér 200 százalékának harmincad részét.

 

49. § A gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék vagy az átmeneti bányászjáradék mellett munkát végző biztosítottra a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

  • a táppénzfolyósítás időtartamának megállapításánál biztosítási időként csak a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék vagy az átmeneti bányászjáradék folyósításának időtartama alatt biztosítási jogviszonyban töltött napokat lehet figyelembe venni,
  • a táppénz összegének megállapításánál a biztosítási jogviszonynak az a) pontban meghatározott időtartam alatt elért, biztosítási jogviszonyból származó pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelmet kell figyelembe venni a 48. §-ban foglaltak szerint.

Ezt kell alkalmazni arra a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatottra, aki pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.

 

Gyermekápolási táppénz.

 

A gyermekápolási táppénz esetében a keresőképtelenség nem a biztosított saját betegségén alapul, hanem a szülő a gyermeke betegsége miatt nem tudja a munkáját ellátni. A pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett szülő részére a biztosítás fennállása alatt, vagy annak megszűnését követő első, második, harmadik napon belül a beteg gyermekének ápolása miatti keresőképtelensége esetén gyermekápolási táppénz jár.

 

Gyermekápolási táppénzre jogosultak.

 

A gyermekápolási táppénzre jogosultság feltételei megegyeznek a táppénz általános jogosultsági feltételeivelvagyis, a gyermekápolási táppénzre ugyanazok a biztosítottak jogosultak, akik saját keresőképtelenségük esetén táppénzben részesülhetnek.

A gyermekápolási táppénzre jogosultságnak három alapfeltétele van:

  1. a fennálló vagy a megbetegedést közvetlenül megelőzően fennállott biztosítási jogviszony,
  2. a keresőképtelen személy pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett,
  3. az orvos által megállapított és igazolt keresőképtelenség.

A gyermekápolási táppénz tekintetében keresőképtelennek minősül:

  • az anya, aki kórházi ápolás alatt álló egy évesnél fiatalabb gyermekét szoptatja,
  • a szülő, abban az esetben, ha tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermeket ápol és a gyermeket saját háztartásában neveli.

 

A beteg gyermek ápolása miatti keresőképtelenségről szóló igazoláson fel kell tüntetni a szülő és a gyermek TAJ- számát, nevét, születési idejét és anyja nevét, valamint a kórisme rovatban a gyermek betegségét.

 

A gyermekápolási táppénz tekintetében szülőnek minősül:

  • a vér szerinti és az örökbefogadó szülő,
  •  a szülővel együtt élő házastárs,
  •  nevelőszülő, helyettes szülő és a gyám,
  • továbbá az a személy, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni és az erre irányuló eljárás már folyamatban van.

Közös háztartásban élő gyermek után járó ellátások.

 

Ha a szülők közös háztartásában élő gyermekük után az egyik szülő már gyermekgondozási díjban, vagy gyermekgondozási segélyben, vagy gyermeknevelési támogatásban részesül, akkor ugyanazon gyermek után a másik szülő gyermekápolási táppénzre már nem lehet jogosult. Ennek oka, hogy egy gyermekre csak egy jogcímen lehet egészségbiztosítási ellátást igénybe venni.

 

A másik szülő gyermekápolási táppénzre oly módon szerezhet jogosultságot, ha az ellátások nem ugyanazon gyermek után járnak.

 

Gyermekápolási táppénz folyósításának időtartama.

 

A gyermekápolási táppénz folyósításának időtartama elsődlegesen a beteg gyermek életkorától függ, továbbá attól is, hogy a gyermekápolási táppénzt igénybe vevő szülő közös háztartásban, vagy egyedül neveli-e a gyermeket.

 

A gyermekápolási táppénz szempontjából egyedülállónak kell tekinteni, azt a személyt:

  • aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, vagy házastársától külön él, kivéve, ha élettársa van.
  • azokat a házastársakat, akik a vakok személyi járadékában részesülnek, vagy arra egyébként jogosultak,
  • akinek a házastársa munkaképtelen és a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal szakvéleménye szerint I., vagy II. csoportos rokkant,
  • akinek a házastársa előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés büntetését tölti.

Az egyedülállóság szempontjából pedig különélőnek kell tekinteni azt is, aki házastársával ugyanabban a lakásban lakik, de a házasság felbontása iránt bírói eljárás van folyamatban.

 

Egy évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekápolási táppénz.

  • A táppénz az egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, ápolása címén a gyermek egyéves koráig időbeli korlátozás nélkül jár.
  • Az 1-3 éves gyermek után járó gyermekápolási táppénz:  az 1 évesnél idősebb, de 3 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 84 naptári nap gyermekápolási táppénz folyósítható.
  • A 3-6 éves gyermek után járó gyermekápolási táppénz: a 3 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 42, egyedülállónak 84 naptári nap gyermekápolási táppénz folyósítható.
  • A 6-12 éves gyermek után járó gyermekápolási táppénz:  a 6 évesnél idősebb, de 12 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 14, egyedülállónak 28 naptári nap gyermekápolási táppénz folyósítható.

Amennyiben a szülő az 1 évesnél idősebb gyermeke után gyermekápolási táppénzben részesült – a gyermek legutóbbi születésnapját követően – ezt az időtartamot, mint "gyermekápolási táppénz előzményt" az itt felsoroltak szerint igénybe vehető napokból le kell vonni és csak a fennmaradó időtartamra jogosult a szülő a gyermekápolási táppénzre.

 

Gyermekápolási táppénz több gyermek egyidejű betegsége esetén.

 

Több gyermek egyidejű betegsége esetén a szülő választása szerint bármelyik gyermeke után igénybe veheti a gyermekápolási táppénzt.

 

A GYES és a gyermekápolási táppénz viszonya.

 

A gyermekgondozási segély folyósításának időtartamára gyermekápolási táppénz nem jár, kivéve, ha a szülő a gyermekgondozási segély mellett munkát végez.

 

Bejelentési kötelezettség.

 

Az ellátásban részesülő szülő köteles minden olyan adatot vagy tényt bejelenteni az egészségbiztosítónak, amely az ellátásra jogosultságát vagy ellátása folyósítását érinti.

 

A bejelentési kötelezettség elmulasztása, a bejelentés késedelmes teljesítése vagy valótlan adatok közlése esetén 10.000 Ft-tól 100.000 Ft-ig terjedő összegű – az elkövetett mulasztással arányos – mulasztási bírságot szabhat ki az egészségbiztosító.

 

Gyermekápolási táppénz összege.

 

A gyermekápolási táppénz összegét a táppénz összegének megfelelően kell kiszámítani.

 

Méltányosság.

 

A fent ismertetett, a gyermek egyéves korától tizenkét éves koráig a szülőnek járó gyermekápolási táppénz vonatkozásában meghatározott maximális időkorláttól méltányosságból el lehet térni.

 

A méltányossági kérelem.

 

A méltányossági kérelmet a szülő foglalkoztatójának székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervhez kell benyújtani a gyermekápolási táppénzre való jogosultság megszűnését, illetve az arról történő tudomásszerzést követő 15 napon belül. A méltányossági kérelemmel kapcsolatos eljárás során az elektronikus kapcsolattartást a jogszabály kizárja.

 

A méltányossági ellátást kizárólag az egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv folyósíthatja, még akkor is, ha a szülő munkahelye kifizetőhely.

 

A kérelemhez csatolni kell:

  • a keresőképtelenségről szóló orvosi igazolást,
  • a kezelőorvos javaslatát, és
  • a keresőképtelenség várható időtartamára vonatkozó orvosi szakvéleményt.

A kérelemnek tartalmaznia kell:

  • a közös háztartásban lakók számát,
  • nyilatkozatot a kérelmező és a vele együtt élők jövedelmi helyzetéről.

A méltányossági kérelem elbírálásánál a következő szempontokat kell az egészségbiztosítónak figyelembe vennie:

  • a kérelmező biztosításban töltött idejét,
  • a kérelmező 30 napnál hosszabb megszakítást megelőző biztosítási idejének tartamát,
  • a kérelmező jövedelmi viszonyait és egyéb méltánylást érdemlő körülményeit,
  • az illetékes orvos által kiadott igazolásban foglaltakat.

 

A méltányosságból engedélyezett ellátás összegéről és folyósításáról az egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv tájékoztatja a kérelmezőt. A gyermekápolási táppénzt méltányosságból legkorábban az igényjogosultság megszűnését követő naptól lehet megállapítani.

 

Az egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv méltányossági jogkörében hozott határozata ellen nincs helye fellebbezésnek. A határozat bírósági felülvizsgálatát pedig kizárólag semmisségére hivatkozva lehet kérni.