Ókorban a rabszolga dolog, nem jogalany, hanem jogtárgy volt. Ha másnak dolgozott: dologbérlet.
A Középbirodalom idején munkaszerződés jellegű okirat töredékeket lelnek fel.
Ebből arra következtethetünk, hogy az egyiptomi gazdálkodás alapja nem a rabszolga-munka, hanem bérmunkában végzik a nagy állami beruházásokon a tevékenységet a szabad egyiptomiak.
A rabszolgatartás intézménye jóval később jelenik meg, a fejlett görög államok idején találunk nagy tömegű rabszolgákat, de főleg a Római birodalomban, amely gazdaságának virágzó időszakában alapjául a rabszolga-munkát teszi.
A római jog kifejleszti a munkavégzésre vonatkozó szerződésfajtákat:munkabérlet,(lokatio conductio operarum), megbízás (mandatum). Locatio conductio rei (dologbérlet): egy dolog használata pénzfizetés ellenében. Locatio conductio operis (vállalkozási szerződés): amikor valaki egy meghatározott művet állít elő, munkával elérhető eredményt produkál pénzért, vállalkozói díjért.
A nyugati birodalom esetén az tapasztalható, hogy miután az állam a funkcióit már nem képes ellátni, ezért az állam bomlásnak indul, és a korábban már kialakult nagy latifundiumok új funkciót vesznek fel.
Az állam a védelmi funkcióit ellátni nem képes, ezért a latifundiumok, mint kagyló az igazgyöngyöt, úgy zárja magába az embert. A latifundium szerepe átalakul, ami kezdetben kizárólag gazdálkodási egység volt és iparszerű termelést biztosított a mezőgazdaság vonatkozásában a kor adott színvonalán.
Ez a funkció háttérbe szorul és előtérbe kerül az, hogy a latifundiumon élőket valamilyen módon megvédje azoktól a külső behatásoktól, amelyekkel szemben egyébként a védelmet az államnak kellene ellátni, de erre nem képes. Munkajogi szempontból a latifundiumokban mi történik? Mi lesz a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egy latifundium belül? A latifundium tulajdonosa vállalja a védelmet, és ezért a latifundiumon élők - kezdetben bérlők - munkát és természetben nyújtott szolgáltatásokat vállalnak. Ez magánjogi kontraktus.
Az északi törzsek beáramlanak az itáliai félszigetre. Korábban már a csatolt részeket letarolták és egyfajta új társadalmi tagozódás alakul ki. A törzsi tagozódás, amelyben unkaviszonyokkal nem nagyon kell foglalkoznunk, hiszen vándorolnak, így elvégzendő feladat csupán annyi lehet, ami a mindennapi élet feltételeinek biztosítását szolgálja. A latifundiumokat látva, rájönnek az emberek, hogy érdemesebb letelepedni. Viszont ha már letelepednek, akkor rögtön előkerül a munkavégzés, mint tevékenység.
A munkavégzés pedig nem megy szervezés nélkül, ami aztán később újra előtérbe vetíti a közigazgatást. Szervezés, igazgatás, közigazgatás. A munkát valamilyen módon meg kell szervezni. A minta kész, hiszen ezeken a nagybirtokokon már van egyfajta munkaszervezési modell és kialakul a szolgáltatás és ellenszolgáltatás is.
Középkorban korlátozottan szabad, a földesúrnak személyi jogi kötöttség alapján szolgáltatással tartozó jobbágyok végezték a munkát. Kis jelentőségű munkaszerződések, erősen áthatva személyi jogi függőséggel. Kölcsönös hűségi kötelezettség. A munkajog kialakulása és fejlődése.
1. Egyesült Királyság (Nagy Britannia).
Viszonylag későn alakultak ki a munkavégzéssel kapcsolatos kölcsönös szabályok.
Ok: III. Edward 1351-es statútuma.
A munkás (servant) köteles munkát teljesíteni a mester (master), vagy a békebíró döntésének megfelelően. XVI-XVIII. Században a munkaidő növekedése figyelhető meg. Az éhbérek, egészségvédelem hiánya, női és gyermekmunka kizsákmányoláshoz vezetett. 1815. Owen: 10,5 órában javasolta a napi munkaidőt korlátozni.
Gyári törvények:
• 1802. Pamutüzemekben tanoncok: maximum 12 óra, éjszaka tilos, szellőztetés,
• 1831. Truck-törvény: előírta a készpénzben való fizetést,
• 1833. Textilgyárra kiterjesztés, minimum 9 éves, 13 éves korig maximum 9 óra, 18-ig maximum 12 óra és gyári felügyelők,
• 1844. minimum 8 év, de 12 éves korig csak félmunkaidő, nők: maximum 12 óra, éjszaka tilos, védőberendezések,
• 1847. Fiatalok, nők: maximum 10 óra (heti 58), • 1874. Sztrájkok, általánossá vált a 9 óra maximum munkaidő,
• 1897. Üzemi balesetekről és foglalkozási betegségekről törvény. Ipari kapcsolatok:
• 1824. Munkásegyesülés tilalmának feloldása,
• 1867, 1875. Sztrájktilalom eltörlése.
A brit ipari kapcsolatok rendszere a magánautonómiára épült, az állam lehető legkisebb beavatkozásával. 1906-ig a tiltott munkahelyi szervezkedés alól egyre több kivételt teremetett a common law. Lehetett kollektív szerződést kötni, bár bírósági úton nem volt még kikényszeríthető.
A jogalkotás az izzasztó iparágak legkisebb munkabérének megállapításával foglalkozott. A második világháború alatt szigorúan korlátozták a sztrájkjogot (egészen1951-ig), kötelező döntőbíráskodást vezettek be, a munkaügyi intézkedésekbe bevonták a szakszervezeteket melyek ennek köszönhetően jelentősen megerősödtek. (45%-os tagság).
1963-ban utolsóként megállapították a legrövidebb felmondási időt. 1964-ben állították fel a munkaügyi bíróságokat.
1975-től jogutódlás esetén fennmaradtak a megszerzett jogok. Ekkor létesült: a Munkaügyi Tanácsadó, Békéltető és Döntőbírói Bizottság (ACAS).
1976-ban jött a fajok közti megkülönböztetés tilalma. 1984 volt a szakszervezeti törvény meghozatalának éve. (kötelező egyeztetés, tilos a szimpátia-szolidaritási sztrájk) Csökkent a szakszervezeti tagság, nőtt a foglalkoztatottság.
2. Franciaország.
Egységes munkajogi szabályozás a francia forradalomig egyáltalán nem alakult ki.
1791- ben a liberalizmus jegyében a Le Chapalier törvény betiltotta a céheket és a munkavállalók szervezkedését.
Meghirdette a munkához való jogot, a munkafeltételek meghatározását a felekre bízta. 20-nál több személy egyesülése engedélyköteles volt, vagy jogellenes szervezkedésnek minősült.(1810).
Egy 1840-es felmérés elrettentő viszonyokat állapított meg: 5 éves gyermekek napi 14-15 óra munkával alacsony bérezéssel, ennek köszönhetően.
1841-ben betiltották a 8 éven aluliak éjszakai munkáját, majd 1848-ban már a felnőttek napi munkaidejét is korlátozták 10 órára.
1864-ben megszűnt a jogellenes szervezkedés büntetőjogi tényállása, sőt 1884. március 21.-én elismerték a szakszervezeti szervezkedési szabadságot.
Ebben az időszakban vezették be a 8 órás munkaidőt és fogadták el a kollektív szerződéseket. 1936-ban már 12 fizetett szabadnap járt.
Első munkajogi szabályokat összefoglaló törvénykönyv is itt lépett érvénybe: Code de Travail (munka törvénykönyve) 1910-1927.
Az 1946-os alkotmány elismerte a munkavállalók egyéni és kollektív jogait.
1950-ben a minimálbér kérdését szabályozták.
• 1966-ban az anyák védelmét,
• 1975-ben az elbocsátások szabályait,
• 1982-ben a részmunkaidő jogi szabályozását fektették le.
3. Németország.
Egyes foglalkozásoknak saját szabályai voltak (tengerész, bányamunkás), de ezek nem alkottak egységes jogot.
A római jog 1495-ös recepciójával (Reichkammergerichtsordnung) a helyzet semmit sem változott, a bérlet fogalmába vonták, pl. a munkabérletet, de az egyes foglalkozások szabályai, mint különös jog, megelőzték az általános jog alkalmazását.
Az első kísérlet a díjazás fejében megkötött szolgálati szerződések elválasztására a bérlettől az 1794-es ALR-ben fogalmazódtak meg.
Egyes foglalkozások részletesebb szabályait először az 1811-es OPTK tartalmazta.
Munkavédelemmel az 1869-es ipartörvény foglalkozott, ennek egy 1891-es novellája az úgynevezett munkásvédő törvény korlátozta a vasárnapi és ünnepnapi munkavégzést, kötelező munkarendet írt elő a nagyobb üzemekre, maximalizálta a munkaidőt és éjszakai munkavégzési tilalmat állított fel. Szabályozás:
• 1828. von Horn altárbornagy jelentése,
• 1839. Minimum 9 éves, 16 éves korig maximum 10 óra,
• 1845. Ipartötvény: az üzemi veszélyek elhárításáról,
• 1853. minimum 12 éves, fakultatív gyári felügyelői rendszer.
• 1916-ban, a nagyobb üzemekben kötelezővé tette az alkalmazotti bizottságok felállítását. • 1918-ban bevezették a 8 órás napi munkaidőt, majd 1920-ban az üzemi tanácsokról rendelkeztek.
• 1919. augusztus 11.-én a weimari alkotmány egységes munkajog létrehozása felől rendelkezett.
• 1926-ban létrehozták a munkaügyi bíróságokat.
A nemzetszocializmus idején megszüntették a baloldali szakszervezeteket, és hatályon kívül helyezték a kollektív munkajogra vonatkozó jogszabályokat.
Az 1949-es alkotmány alapján rendszerszerűen építették ki a munkajog rendszerét.
Például:
• a kollektív szerződésekről (1949),
• a felmondási védelemről (1951),
• a munkaügyi bíróságokról (1953),
• az anyák védelméről,
• a szabadságról (1963),
• a fiatalkorúak védelméről (1976),
• a munkaidőről (1964) szóló törvények.
4. Magyarország.
Első külön foglalkozásra vonatkozó törvény: 1573 évi Miksa féle bányarendtartás (maximum 8 óra, nőknek és gyermekeknek tilos).
Korai törvények:
• 1840.XVI.törvénycikk: a kereskedősegédek jogviszonyát is szabályozta,
• 1840.XVII.törvénycikk: a gyárak jogviszonyáról, gyári munkások munkajogviszonya, fiatalkorúak munkavállalásának alsó korhatára.
Ekkor a szolgálati szerződést munkabérletnek tekintették: szolgálatba állni, fogadni, munkát adni, vállalni (Frank Ignác).
Jelentős volt továbbá:
• 1848: a jobbágyság megszűntetése, közös teherviselés és az úrbéri szolgálatok megszüntetéséről. Később fontossá váltak:
• ipartörvények (1872, 1884): munkafeltételek meghatározása, koalíciós tilalom megszüntetése,
• 1875: a kereskedelmi törvény kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyára vonatkozó szabályai,
• 1907: betegbiztosítási törvény.
A szakszervezetek 1890 elejétől jöttek létre.
TB- törvények, a legkisebb munkabér megállapításáról szóló törvény. 1945 után: ágazati kollektív szerződések szabályozták a munkaviszonyokat.
I. Munka Törvénykönyve. 1951. Módosítás: 1953. és az 1964.
II. Munka Törvénykönyve.1968, Módosítás: 1979, majd 1989.
III. Munka Törvénykönyve az 1992. évi XXII. törvény.
IV. Munka Törvénykönyve 2012. évi I. törvény.
